Igen, ez a harmadik próbálkozásom, hogy naplót írjak, vagyis a mai modern korunkban: blogot, mint a napló jogutódját.
Az első nekifutás tizenegy néhány éves koromban történt, a szokásos tini-lányos maszlaggal. Naponta írtam a történéseket, és persze bevéstem az éppen aktuális "leghelyesebb srác a suliban" nevét ( neveit, mert gyakran változtak ) is. Ezzel a naplóval azért hagytam fel, mert elolvasták. Igen, édesanyám volt az, akit imádok, de már idejekorán ellenőrzése és felügyelete alá akarta vonni a szerelmi életemet a "tanulás az első" és a "kávé ne keveredjen a zaccal" kezdetű himnuszaival. Tehát amikor elolvasta, akkor úgy gondoltam, befejezem.
A második nagy próbálkozás az egyetem alatt volt, hát ekkor már zaftosabb sztorik is kerültek a tiszta lapokra, amely írásának ismét egy illetéktelen betolakodó vetett véget. Az éppen aktuális Nagy Ő volt az, neki kellett volna legkevésbé megtudnia bizonyos dolgokat. Ekkor úgy gondoltam, végleg feladom, és láss csodát...
Ez a harmadik próbálkozás, közel, na jó, csak közeéedve a harmadik x-hez, még nem tudom mi lesz belőle, de a lényeg: most nem parázom azon, hogy ezt vajon ki fogja elolvasni, mert ezt Mindenki megteheti...
